az Észt Hét keretében, észt nyelven magyar felirattal (55' + 55')

2010. március 18. csütörtök / 19.00

nosztalgikus komédia két részben

Részlet az előadásból: http://www.youtube.com/watch?v=2NfM8XfnhyA
A Kék vagon dal: http://www.youtube.com/watch?v=_4m-jXuQHLg
Cheburashka: http://www.youtube.com/watch?v=sICgWJ46_4E

Írta: Andrus Kivirähk
Fordította: Patat Bence
Díszlet: Mihkel Ehala
Zene: Peeter Konovalov
Koreográfia: Ulrike Ustav
Hang: Üllar Priks
Fény: Tiina Barbo
Video montázs: Taavet Jansen
Video munkálatok: Gennadi Gorjajev

Rendezte: Taago Tubin

Szereplők:
Indrek - Aarne Soro
Märt - Gert Raudsep
Tõnu - Meelis Rämmeld
Leopold - Tanel Ingi
Sirts - Kata-Riina Luide
Anton - Arvo Raimo

Nosztalgia és nosztalgia között óriási különbség van. Amikor az egykori termelő szövetkezeti gazdálkodók visszasírják a szovjet rendszert, az kifejezetten szörnyű, míg A kék vagon szereplőinek nosztalgiája sokkal inkább a gyermekkor nosztalgiáját idézi. (Kivirähk, 2003)

A kék vagon szereplői a múltról szóló történeteik révén tárulkoznak fel. A mindennapi kommunikáció során felszínre kerül a szovjet időkben megélt gyermekkor. Az elfogyasztott vodka egyre beszédesebbé teszi hőseinket és egyben magyarázattal is szolgál szélsőséges viselkedésükre. Felidézik a májusi és októberi felvonulásokat, Brezsnyev temetésének részleteit, a múlt vágyait, valamint annak túlidealizált elemeit is, mint például a banánt vagy a Walt Disney rajzfilmeket.

Három szereplő képviseli az orosz rajzfilmes generációt: Indrek, akinek május 1-én van a születésnapja, osztálytársa Märt, egy farm tulajdonosa, valamint az irodalomtanár Tõnu. A darab Indrek legénylakásán játszódik. Az ünnepelt szomszédja Anton képviseli az idősebb generációt, akit gyermekként Szibériába deportálták és most újra a szovjet megszállástól retteg. Indrek barátnője a fiatalabb generáció tagja. A 23 éves kozmopolita lány értékrendszere azonban merőben különbözik barátjáétól és nem is osztozik a kollektív emlékekben.
(Részlet Kristi Grünberg, Tartu Egyetem (Észtország): Remembering the Soviet Past in Estonia. The Case of the Nostalgic Comedy "The Light Blue Wagon" c. írásból.)

A Magyarországon is népszerű észt szatirikus író, Andrus Kivirähk betekintést enged a mostani harmincasok, az ún. orosz rajzfilm-generáció lelkében élő szovjet nosztalgiába. Emberek, akiket nyomaszt az ideálok és álmok hiánya a rendszerváltozás után. Egy történet emlékezésről és álmodozásról. A darab szereplői, akikben az észtek önmagukra ismerhetnek, egy születésnapon vodkázgatnak, és felidézik a szovjet korszak végének képtelenségeit. Az egymást nem értő nemzedékek érvelésében már-már tragikus dac mutatkozik meg, és a viccelődésben nemegyszer túl messzire mennek. Egy előadás azoknak, akik vágyakozva gondolnak vissza egy letűnt világra...

A társulat:
Az Ugala Színház Észtország Viljandi nevű városában található. 1920-ban alapították, egyike a legrégibb észt hivatásos színházaknak. Az Ugala repertoárszínház, műsorában éppúgy szerepelnek a világirodalom klasszikusai, mint kortárs darabok. Fontosnak tartják az észt drámairodalom bemutatását, és a repertoárban biztos helye van a gyermekeknek szóló, illetve zenés daraboknak is.
Az Ugala állandó társulatának 20 tagja van. A színház jelenlegi épülete 1981-ben készült el. A házban egy nagy (493 férőhelyes) és egy kis (160 férőhelyes) terem található. Az Ugala Észtország határain túl is több alkalommal bemutatkozott már - Moszkvában, Szentpéterváron, Taskentben, Frunzéban, Bakuban, valamint Lettországban, Finnországban, Svédországban és Németországban. A társulat sikerrel szerepelt a szentpétervári "Baltijszkij dom" és a moszkvai "Novaja drama" fesztiválon. Magyarországon most lépnek fel először.

Az író:
Andrus Kivirähk 1970-ben született Tallinnban, dramaturg, humorista, prózaíró. 1993-ban végzett a Tartui Egyetem újságíró szakán. A fiatal észt írógeneráció egyik legizgalmasabb alakja. Számos irodalmi díjat nyert, műveit több nyelvre is lefordították, regényeivel, színdarabjaival, gyermekkönyveivel belopta magát az olvasók szívébe.